Még nem tapasztaltam ki a kedvenc paleo kenyér receptemet, de amíg el nem érem az álomsúlyom, nem is nagyon megyek bele, úgyhogy maradnak a szeletelt zöldségek "szendvics alapnak".
Hatalmas fazék csontlevest főztem, került bele kettő velős csont is. Tudom, hogy egy merő zsír, és marhára nem diétás, de vannak olyan falatok, amelyek egyrészt nagyon ritkán kerülnek az asztalra, másrészt ellenállhatatlanok. Hát a velő az pont ilyen nálunk! Daninak pirítottam hozzá kenyeret, ahogy kell, magamnak meg felvágtam egy karalábét, jó alaposan bedörgöltem fokhagymával, erre jöhetett a velő, só és bors, és már be is toltam...
Nem mondom, pirítóssal jobb, de ha jó sok fokhagyma kerül a karalábéra (akár nyomóval is...), akkor igazán fincsi lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése