Ultra-brutál csokitorta

Tegnap volt Dani születésnapja. Amellett, hogy a gyerekekekkel felfújtunk egy csomó 3-mas és 8-as lufit, amit utána kettesével összekötöttünk, és a lakás különböző pontjaira felakasztottunk (amíg még aludt), nekiláttunk a sütésnek… Tudom, hogy szerénytelenül hangzik, pedig egyébként nem az én érdemem, de hiper-brutál csokis zsenialitást sütöttem Dani születésnapjára… Ennek azért is van extra jelentősége, mert kábé soha életemben nem sütöttem még sütit se (talán meggyes vizespiskótát egyszer…).
A titok nyitja a remek recept, amit neten kerestem. Olyan tortát szerettem volna sütni, ami nem kompromisszumos, hogy jó-jó, paleo recethez képest okés, hanem tökéletes.
A receptet az ÖTLETVÁR blogon (ITT) találtam, ezer köszönet érte! Utólag kiegészítem, hogy mit javítanék rajta, hogy még jobb legyen.

Ez egyébként egy Stahl recept paleosítva…

A recept egy normál, 26 cm-es tortaformához adja meg a mennyiségeket. Én vettem egy sima szilikonosat, ehhez nem kell sütőpapír…

HOZZÁVALÓK

A tésztához:
- 10 dkg mandulaliszt
- 5 dkb dió, amit kávédarálóba finomra őröltem
- 30 dkg (azaz három tábla fekete csoki, én a Tesco finest 85%-ost használtam, ez egyébként isteni finom, főleg a "Dominican Republic", a minőségéhez képest pedig meglehetősen jó áron van, 599 Ft)
- 15 dkg kókuszolaj (VCO kókuszolajat használtam)
- 5 evőkanál sűrű kókusztej (a Tescoban elérhető Shan' Shit haszánltam, ITT írtam róla)
- 5 tojás
- 6 dkg eritrit és 6 dkg nyírfacukor (az eredeti receptben 10 dkg eritrit szerepel, de szerettem volna, ha édesebb kicsit - a legnagyobb baj a paleo édességekkel, hogy nem elég édesek…) Na itt most megjegyzem, hogy legközelebb még több cukorral nyomatom, mert egy hibája van a tortának, mégpedig az, hogy még mindig nem elég édes az én "nem paleos" ízlésemnek. Legközelebb tuti belenyomok még 6 dkg ertitritet, azaz összesen 12 dkg eritrit és 6 dkg nyírfacuko lesz benne.
- 1 csipet só
- néhány kanál natúr kakaópor a kizsírozott tortaformába

A csokimázhoz:
- 10 dkg étcsoki (én a 85%-ost használtam ehhez is)
- 4 dkg kókuszolaj (VCO…)
- Rumaroma. Dr.Oetkert vettem.

Kimértem az 5 dkg diót, és több körben egy kis kávédarálóban finomra őröltem. Ezt összekevertem a mandulaliszttel, majd félre tettem.
Ezután elkészítettem az olvadt csoki részt. Lábasban vizet forraltam, erre egy másik lábasban rátettem a három tábla, összetört csokit, a 3 púpos evőkanál sűrű kókusztejet, és a kókuszolajat. Kevergettem a gőz fölött, amikor összeolvadt, félre tettem.

Ezután öt tojást beleütöttem egy nagyobb műanyag tálba, bele a 6-6 dkg eritrit és nyírfacukor (lehet, hogy kicsit meg is szaladt a kezem, de nem eléggé…), majd robotgéppel habosra tuningoltam. Amikor már egész fehér, és jó sűrű (Léna holnapra ilyet rendelt…), akkor hozzá öntöttem az olvasztott csokis balhét, és ezt is jól összekevertem, majd ment bele a magliszt keverék.

Fogtam a szilikonos tortaformámat (26 cm átmérőjű) kókuszszírral kizsíroztam, megszórtam kakaóporral, majd beleegyengettem a tésztát, amit kanállal szétlapogattam. Így tettem be a 150 fokra előmelegített sütőbe, ahol 45 percet hagytam sülni. A közepének állítólag nyersnek kellett volna kinéznie (az enyém nem volt az), ami nem baj, mert ez megdermed, és legalább nem szárad ki.

Kivettem a tortát a formából… Tök szép lett!

Elvileg ilyenkor lefóliázva be kell rakni a hűtőbe, és egy éjszakát állni hagyni. Na erre nekem nem volt időm, mert délután tartottuk a zsúrt, így egyszerűen letakartam és kiraktam a hidegbe egy kicsit.

Elkezedtem a mázt készíteni, ami aztán még annyira se bonyi, mint a torta. Gőzön megolvasztottam egy tábla 85%-os fekete csokit, adtam hozzá kókuszolajat és rum aromát, amikor folyós lett, levettem. Kicsit még hűtöttem, hogy sűrűsödjön, visszahoztam a kertből a tésztát és ráegyengettem a csokit. Tök dögös lett. Megszórtam mandula reszelékkel, és raktam rá néhány diót, majd megint letakartam (az Ikea wok méretben pont alkalmas erre) és kiraktam a kertbe hűlni az egészet.

Még meg se dermedt rajta a máz, már indult nálunk a buli… :)

Ma reggelire is lecsúszott egy vékony szelet. Annyira tömény, hogy mindig kéne itthon tartani. Amikor édességre vágyom, vágok belőle egy nagyon keveset, és a fíling kitart egész napra…